A Kìna észak-nyugati részén található Wudang-hegység vagy Wudangshan misztikumai e szent hegyek gyökereinek mélységénél is mélyebbről áradnak a létbe. Nem csak a történelem érződik, bárhová vigyenek is a lábaim, de annál sokkal szellemibb, emelkedettebb gondolatokat kölcsönöz a már-már a felhőkbe kapaszkodó ősi kolostorok, templomok látványa, hangulata, enegiája… Titokzatosságát és kìváncsiságunkat tovább fokozza a legenda, miszerint az itt elterülő erdők inspirálták a tai chi létrejöttét valamikor nagyon régen. Bárhová néztem, kerestem a titkokra a válaszokat. De annál sokkat többre leltem! Wudang leìrhatatlanul szép hegyeinél sokkal tovább jutottam.
De talán kezdjük az elején…
Zhang San Feng-ről
Csak hogy megmaradjunk a misztikumok talaján, ismerd meg Zhang San Feng-et, aki egy legendás taoista szerzetes volt, akiről úgy tartják, feltalálta a “Mien Chuen” nevű harci stìlust, amely mára a Tai chi Chuan-ná fejlődött. Sok mìtosz és legenda kering róla, de egyik sem bizonyìtott. Bár kérdéses, hogy valóban létezett e, több ìrás utal rá, mint a Wudang térségben gyakorolt belső művészetek megalapìtójára (1670-Epitaph cimű könyv) és a Yang Tai chi tanárai hozzá vezették vissza gyökereiket (1870-es évek).
A történet szerint Zhang San Feng állìtólag a Ming-dinasztia idején (1386-1644) élt, de nem meghatározható pontosan, hogy mikor. A Longhushan-hegy közelében született, fiatalon a Shaolin templomba került és harcművészetet tanult. 20 éves korától elkezdett Kìnába vándorolni, fejlesztette tudását a kung fu és a taoizmus terén, segìtett a földeken és a falusiaknak. Évekkel később a Wudang-hegységben folytatta életét, ahol Qigong-al, a hagyományos orvoslással, meditációval és az alkìmia tanulmányozásával foglalatoskodott.
Egy nap, a legendák szerint szemtanùja volt egy kìgyó és egy -feltételezhetően- daru harcának. A két állat mozgása lenyűgözte és inspirálta őt, különösen a kígyó nyugalmát és támadásra kész testtartását csodálta. Csodálatosnak tartotta, ahogyan mindketten váltottak a lassú és a számìtó mozgásról egy gyors, dinamikus, robbanásszerű támadólépésre. Ez ösztönözte őt egy új kung fu forma feltalálására. A taoista légzőgyakorlatokat kombinálta az állatok áramló mozdulataival, igy létrehozva a Mien Chuen-t. Gyakorolta, fejlesztette a mozdulatokat, ìgy alkotta meg a tai chi 13 testtartást, amelyeket elkezdte tanìtani a közeli Wudang templomokban a szerzeteseknek, akik generációról generációra tovább adták és fejlesztették e mozdulatokat. Zhang San Feng léte épp oly rejtélyes, mint ahogy –az ìrásos beszámolók szerint- képes volt hìrtelen felbukkanni, majd eltűnni. Ez számos legendát teremtett a mester körül.
Egy teória szerint valójában 2 Zhang San Feng élt. Hasonló életet éltek a Wudang-hegységben. A legelterjedtebb mìtosz azonban azt állìtja, hogy mivel oly sok éven át látták fel-felbukkanni, megvilágosodottként halhatatlanná vált, és vissza-vissza tér(t), hogy segìtsen és tanìtson. Bárhogy is legyen, még mindig nagy mértékben hozzájárul a taoizmus és a tai chi formálásához.
Valószìnűsíthető, hogy a Tai chi ma gyakorolt 5 fő stìlusa ugyan abból a rendszerből ered, de egyértelmű bizonyìték nincs arra vonatkozólag, hogy a legendás Zhang San Feng vagy egyesek szerint Chen Wang-Ting, a 17. században élt neves harcművész e a Tai chi megalapìtója.
A Wudang San Feng hagyományonaláról
A Wudang Sanfeng Pai származás közvetlenül Zhang San Fengtől származik, ahol a legújabb feljegyzett generáció csak a 12. generációtól lelhető fel. A Wudang-i származásra vonatkozó dokumentumok javarészt már csak szóban lelhetők fel, amelyért a kìnai kultúrális forradalom nagy mértékben felelős volt. A származásra vonatkozó kutatások a mai napig tartanak.
A San Feng szekta tanításainak többsége nem fejezhető ki nyelvileg vagy szövegesen. A harcművészeti mozgások megfelelő végrehajtásához a tanìtást hagyományosan személyről személyre adják át, az àtörökìtès nagyon gyakorlatorientált. A San Feng szektán belül csak néhány igazán fontos szöveg található. A San Feng szekta legősibb tai chi gyakorlata a Wudang Tai He Quan, melynek csupán 10%-a ismert. A Wudang Wuxing Qigong a szekta (hagyományvonalat jelent) egyik legmagasabb tanìtása.
A jelenlegi nagymesterünk, Zhong Yun Long a San Feng Pai-t a harcművészetek, az egészségfejlesztő gyakorlatok és a belső alkìmia rendszereként határozta meg, amelynek a legmagasabb szintje a belső alkímia.
Zhang Sanfeng karakterére egy olyan gyakorlat megalkotójaként emlékeznek, amelyet egyszerűen a 13 testhelyzet néven ismernek, és amelynek néhány változatát a mai napig gyakorolják a leszármazottak.
Az út
A taoista harcművészet eredete a készségfejlesztésen alapul, ezért nagy jelentősége van az edzési útnak és a személyes fejlődésre nagy hangsúlyt fektetnek. Aki ezt a belső harcművészeti utat járja, a fejlődésének nélkülözhetetlen felismerésévé válik, hogy az “én” a környezete része, és tanulmányoznia kell a körülötte lévő világot az “egy”-ről ahhoz, hogy harmóniában élhessen. A Yin és Yang, azaz a végletek, az ellentétek harmóniája képezi azt az “egy”-et, amelyben élünk. A taoisták a teljes megértésre törekednek.
Aki átadja magát a gyakorlatoknak, a válaszokat nem kivülről keresi, hanem belül lel rájuk.
“A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél” Tao te King
Források: The History of Fighting, Okanagan Valley, Yip Mester elbeszélései
